Moziban voltam. Hogy miért nem horror filmet néztem? Hát azért, mert a Resident Evil valahogy nem érdekelt, a Sikolyt pedig már láttam. Ha elolvasnád a Sikoly 5-ről készült kritikám, akkor kattints ide. Na meg amúgy is Valentin nap volt, ezért az asszony választotta ki, hogy mit nézzünk. Így esett, hogy az Uncharted című játékadaptációra ültünk be és nem bántam meg.
Elvárások
Érdekes választás a Sony részéről, hogy 2022-ben egy klasszikus kalandfilmmel jelentkezik. Én szeretem a műfajt, de egy kissé már idejétmúltnak gondoltam. Mondom ezt úgy, hogy a Brendan Fraser féle Múmia első részét ötször láttam moziban (az Amerikai Pitét meg 18-szor, de ez már egy másik történet 
).
Most, hogy így belegondolok a Múmia óta nem is nagyon láttam olyan kalandfilmet, ami ne lett volna botrányos. Ott volt az Indiana Jones és a centrifuga királysága című CGI rémálom. A „szódával elmegy” kategóriájú, 2005-ös Sahara vagy a szintén Múmia névre hallgató félresiklott Dark Universe filmes univerzum első és egyben utolsó etapja. Ez utóbbiért egyébként elég nagy kár…
És ezzel el is érkeztünk a Netflixen napvilágot látott Vörös kódig. Ami ugyan hozta a kalandfilmek kliséit: műkincsek, egzotikus helyszínek, humor, egymással évődő karakterek, akiket csak a kincs érdekel, de végül kiderül, hogy a szívük mélyén mégis csak jó emberek, de a filmmel épp az volt a baj, hogy ezeket a kötelező köröket erőltetetten tolta az arcunkba.
Ami jó volt
A fent említett példák miatt semmi jóra nem számítottam, de pozitív csalódás ért. A film izgalmas volt, egy-két hosszabbra nyúlt jelenetet leszámítva nem unatkoztam rajta. Végig lekötött. A cselekmény fordulatokban gazdag volt és sikerült pár üdítő újdonságot is csempészni a már lerágott csontnak számító elemek közé.
Jó volt a casting is, bár a filmben látható Nathan Drake, akit a Pókembert domborító Tom Holland játszott, némileg fiatalabb és tapasztalatlanabb a játékbéli önmagánál. A Pókemberhez képest egyébként férfiasabb volt Holland megjelenése. Nem csak a kigyúrt mellizmára gondolok, amit egyébként sokat mutogatott a filmben, hanem sokkal inkább a kisugárzására. Ugyanakkor megjelenik jellemében a Peter Parker vonal is. Olyan érzés, mintha Holland ezalatt a film alatt vált volna fiúból férfivá, ami még egy plusz réteget adott a cselekménynek. Mark Wahlberg is jó formáját hozta, remekül kiegészítették egymást Tommal. Néhol azért erőltetett volna a kettejük civódása, de ezt nem rónám fel hibának.
Az akció jelenetek rendben voltak és messze nem a trailerben látott repülőgépes incidens volt a legizgalmasabb. A legtöbb „agresszív véleménycsere” megfelelően volt koreografálva, a végső ütközetben pedig pár zseniális megoldás is látható volt.
Ami nem tetszett
A női főszerep már sokkal felejthetőbb volt. Mind a jó, mind a gonosz oldalon. Olyannyira, hogy a Sophia Ali által játszott Chloe Frazer a végső csatából – vagy ha úgy tetszik, a Boss Fightból – teljesen kimaradt (és ez fel se tűnt mindaddig, amíg újra meg nem jelent a film végén).
Szintén nem tetszett, hogy itt-ott a film túlzásba vitte a látványt és az akciót. A fizika törvényei nem nagyon érvényesülnek, amivel az a baj, hogy kizökkenti a nézőt az illúzióból, mivel már túl hihetetlen. Spoiler nélkül legyen elég annyi, hogy a főszereplőknek elég sokszor meg kellett volna halnia.
Az is feltűnt, hogy a forgatókönyv író (vagy épp a rendező) az olyan részeknél, amit lusta volt kitalálni, inkább elvágta a jelenetet és az adott szereplő szépen elteleportált a korábbi nehézség elől, amit ezek szerint off-screen valahogy megoldott. Na ezt hívjuk angol frázissal élve „lazy writing”-nak.
Összegzés
Az Uncharted tehát egy jó film, érdemes megnézni. Sőt, érdemes moziban megnézni, mivel a látvány nagyon hozzátesz az élményhez. Nem nevezném persze korszakalkotónak, de olyan filmnek tartom, amit akár többször is meg lehet nézni. Úgyhogy mozira fel!
