Megnéztem a Sikoly 5-öt? Megnéztem. Véres volt? Véres volt. Tetszett? Hát…
Tegnap este a legutóbbi Roll Them All premier után fogtam magam és mivel még volt egy kis benzin az autómban (persze szigorúan a tank töltöttségét jelző óra utolsó vonalkája alatt), elmentem megnézni a Sikoly 5-öt. A franchise nagy rajongója vagyok és a meglehetősen érdekesre sikeredett harmadik részt leszámítva mindegyiket imádtam. Igazából a Sikoly 3-at is szeretem, csak az valahogy olyan, mint a furcsa gyerek az oviban. Aranyos-aranyos, de miért ütögeti folyton a falba a fejét? Vagy amikor azt mondják valakire, hogy érdekes arcú… érdekes, hogy ez egy arc.
A moziba érve vettem egy adag popcornt, mert még volt egy kis elütni való időm a film kezdetéig és pár szabadon felhasználható kalória a napi keretemből. Aztán jött az első csalódás, ugyanis alig értettem valamit a szövegből. A háttérzajok indokolatlanul erősek voltak, a beszéd pedig halk. De nem a szokásos módon, hanem úgy, mint amikor eldugul a füled és nyelned kell egyet, hogy újra rendesen halljál. Csak itt ez a praktika nem segített, mivel a hangzás volt ótvar mód beállítva. Ez persze nem a film hibája, hanem a mozié, vagy legrosszabb esetben a szinkronstúdióé. Ha láttad a filmet és tapasztaltál ilyet, akkor írd meg kommentben. Érdekel, hogy ez vajon hol csúszott el. Na de akkor kanyarodjunk rá a filmre.
Ami tetszett a Sikoly 5-ben
A Sikoly 5 természetesen sok új szereplőt mutat be, hiszen kell legyen aki elhull a történet során. Meg hát persze sosem árt a vérfrissítés. Az tetszett, hogy az ifjú brigádban megvoltak a tipikus sulis sztereotípiák: az izomagyú sportoló, a fura lány, az okoskodó horrorszakértő, stb. Sőt, az is poén volt, hogy úgy néztek ki, mintha a 90-es évekből szalajtották volna őket. Jó példa erre a melírozott hajú csóka. Az már kevésbé volt kedvemre, hogy a régi karakterek kissé hanyagolva voltak. Legalábbis olyan érzésem volt, mintha muszájból lennének a filmben.
Spoiler nélkül az első gyilokról, mivel ez mindig kiemelt fontosságú a franchiseban, annyit elmondok, hogy nagyon jól volt megírva és megvalósítva. Voltak benne fordulatok, de nem annyira horrorparódia jellegűek, mint a Sikoly 4 elején. A kézitusa jól átadta a test a test elleni küzdelem feszültségét, amit szerintem ennyire jól még sosem ábrázoltak Sikoly filmben. Ráadásul már itt kiderül, hogy ebben a részben is figyeltek arra, hogy a kor technológiai vívmányai integrálva legyenek a sztoriba. Tudjátok, van egy csomó olyan film, ami a mobiltelefonok világában nem állná meg a helyét, ezért a forgatókönyvíró azzal a megoldással zárja rövidre a történetet, hogy hát nincs térerő… Na itt nem ez a helyzet. A Sikoly 5-ben elég gyakran előkerülnek a mobilok, appok és egyebek, amik így szerves részét képezik a filmnek és reálissá teszik az eseményeket.
Vér van dögivel. A Sikoly franchisban megfigyelhető, hogy a legelső rész az egy igazi slasher film, míg a többi egy kicsit átment a lightosabb, tinihorror irányába. A Sikoly 5 visszatér a gyökerekhez és nem szégyenlősködik, ha gyilokról van szó. Így az, aki emiatt nézi a hasonló jellegű filmeket, szerintem elégedett lesz. Ghostface aprít rendesen.
Ami nem tetszett
A Sikoly híres arról, hogy a horror műfaj kliséire épül, de inkább úgy fogalmaznék, hogy az egész franchise egy tisztelgés a slasher filmek előtt. Az első részben például az, aki kimondja, hogy „visszatérek”, az tuti meghal. A második rész a horrorfilmek folytatásainak szabályait boncolgatja. A harmadik a trilógiákét, a negyedik témája pedig a reboot volt. Az ötödik etap az úgynevezett requel filmeket veszi górcső alá.
A requel egy franchise olyan része, ami általában törli a meglévő filmek eseményeit és az első rész közvetlen folytatásaként értelmezendő. Ilyenek például az új Halloween filmek, vagy mint az új Texasi láncfűrészes is lesz. Ez idáig oké, érdekes téma, de ennyi… És pont ez a problémám a filmmel. Nem mer semmi újat mutatni, hanem beáll ebbe a kaptafába, ami a mostani nagy horror franchise folytatásokat jellemzi. Vagyis egy egyszer nézős mozi, amit az ember nosztalgiából megtekint, aztán csóválja a fejét vagy egyéb testrészét. Persze szebb a film a korábbiaknál, javult a technika, hatásosabb, de ezerszer látott elemekből épül fel. Egyszóval hiányzik a filmből a dög, a merészség. Végig azt vártam, hogy na a végén csak lesz valami csattanó, de nem volt.
Véleményem szerint sokkal megdöbbentőbb és a Sikoly szériához sokkal jobban passzoló befejezés lett volna, ha a Sikoly 5 inkább kifigurázza a requelleket. Adott volna nekik egy pofont és elmondta volna, hogy mennyire rosszak és hogy ez a film nem hajlandó beállni ebbe a sorba. Egy ilyen vég úgy ütött volna, mint amikor annak idején John Kramer fogta magát és behúzta az ominózus vasajtót. A néző pedig a székébe gyökerezve ült a feliratok alatt. Fogunk még valaha ennyire döbbenten ülni a moziban egy horrorfilm után? És itt persze nem a darabolás okozta hányingerre gondolok. Hát nagyon remélem, hogy lesz még ilyenben részünk, de azt sajnos nem a Sikoly 5 fogja okozni. A film így megmarad egy erős közepesnek.
