A Tobey Maguire-féle Pókember 3. részéhez érkeztünk. Ami annak idején vegyes érzéseket keltett a nézőkben, mivel egy kissé kusza volt, túl sok ellenféllel és a mémmé vált Bully Maguire-rel. Amikor a film új volt emlékszem, hogy nekem sem tetszett annyira, mint a korábbiak. De a mai Disney-Marvel produktumokhoz képest zseniális. Azthiszem az idő mindent megszépít.
A film sztorija állítólag ott csúszott el, hogy a rendező, Sami Raimi, mindenképp a Homokember történetét akarta bemutatni, mert számára fontos az, hogy a főgonosznak olyan előtörténete, motivációja legyen, amivel akár még szimpatizálni is lehet. Flint Marco-é pedig ilyen, mert hogy a beteg lánya miatt vált tolvajjá.
Ennek ellenére a stúdió ragaszkodott hozzá, hogy Venom is szerepet kapjon. Raimi ennek nem örült, mivel a szimbióta szándékait nem értette, a karaktert kevésbé ismerte és ez meg is látszik a végeredményen. És akkor mindemellett ott van még Harry Osborn, az első Zöld Manó fia, akinek a sztoriját pedig szintén be kellett fejezni.
Nem volt egyszerű dolga Raimi-nek és valószínűleg ez a csalódás vezetett oda, hogy nem kaptunk egy negyedik részt. Kár érte. Másrészt ennek köszönhetjük, hogy Andew Garfield lehetőséget kapott a karakter eljátszására. De azért én szívesen élnék egy olyan univerzumban, ahol 5-6 Tobey-féle Pókember film létezik.
És akkor jöjjön a Pókember 3. Let’s Roll!!!
