Egy jóféle szilveszteri adás, amiben van minden, ami kell: idegesítő zene, rossz effektek, vendégszereplők és fetrengve röhögés. Na meg persze Blade, vagyis Penge. Egy vérbeli Marvel karakter, még az MCU előttről. A film igazából egy nagy úttörő, mert akkoriban még nem voltak ennyire menők a képregényfilmek, mint manapság. Penge munkássága igencsak segített, hogy a képregényeket végre komolyan vegyék.
Penge már majdnem a Marvel Filmes Univerzum tagja, hiszen a negyedik fázis vége felé várható tőle egy önálló film, amire én igen kíváncsi vagyok. De addig azért még elég sok víznek le kell folyni a Dunán. Vagy éppen vérnek Penge torkán? Mert habár vámpírunk próbálja magát távol tartani az emberi vér fogyasztásától, mint az Alkonyatban Cullen-ék, azért már ebben az első részben is elkanászodik és belekóstól főszereplő társába, a dokinénibe.
Kifejezetten tetszik, hogy a vámpírvadász karaktere már legelső megjelenésekor is fekete volt. Nem vagyok nagy híve a bőrszínek cserélgetésének. Erre az angolul race swappingnak nevezett jelenségre a magyarázat általában az, hogy hát sokkal nehezebb felépíteni egy fekete szuperhőst. Hát jónapot! Egyáltalán nem nehéz. Erre a legjobb példa Blade, aki annyira menő volt, hogy emlékszem fiatalkoromból, hogy mind Pengék akartunk lenni és rohadtul nem érdekelt senkit, hogy milyen a bőre színe. Ő maga volt a megtestesült menőség. Amihez igazából még hozzá is adott a származása.
Addig is amíg a Marvel feldolgozásra várunk, nézzük meg a Wesley Snipes által megformált kultikus verzió első részét, de remélhetőleg a többi is hamarosan követni fogja.
