Elmentem moziba és talán megszoktátok már, hogy ilyenkor megírom az élményemet egy rövid, spoiler mentes filmkritika féleség keretében és nincs ez másként a Jurassic World: Világuralom című film esetén sem.
Nemrég elköltöztem egy erdő széli faházba, ami nagyon klassz, de jó mozi sajnos nincs a közelben. Így egy barát és szülő látogatási körutat tartottam és ennek keretében egy mozizás is be volt iktatva. Mert hát a Jurassic World filmek abba a kategóriába tartoznak, amit érdemes a széles vásznon megnézni, hiszen a látvány igencsak hozzá ad az élményhez.
Hogy mik voltak a tapasztalataim? Mindjárt rátérünk arra is, de előbb leírom, hogy mit vártam a filmtől én, mint a régi Jurassic Park filmek rajongója.
Elvárásaim a Jurassic World: Világuralom című filmmel kapcsolatban
Szerettem-e a régi Jurassic Park-ot? Hát a 90-es években voltam gyerek és hímnemű vagyok (mert ezekben az ősi időkben egy ember ezt még meg tudta magáról állapítani), úgyhogy a válasz egyértelműen: Igen. Volt is egy eredeti Jurassic Park-os triceratopszom, sőt nemrég megtaláltam a régi játékaim között és még mindig jól tartja magát, minőségi darab.
A második Jurassic Park film, Az elveszett világ már nem tetszett annyira, de még mindig szórakoztató, élvezhető alkotás volt. A Jurassic Park III. pedig már csak egyfajta spin-off-ként volt értelmezhető. Habár ennek a filmnek a forgatása volt a legdrágább a három közül, nyilván ez hozta a legkevesebb bevételt, így a franchiset jóidőre hűvösre tették.
Amikor felröppent a hír, hogy forgatják az első Jurassic World filmet és hogy ez egy újabb trilógia nyitánya lesz, nagyon izgatott voltam. A film első fele testszett is, mivel végre először láthattuk a parkot üzemkész állapotban, megspékelve minden fajta technológiai látványossággal. Az már kicsit aggasztott, hogy nem igazán vannak a sztoriban olyan karakterek, akik el tudják vinni a hátukon a cselekményt. És ez nem a színészek hibája, mert hát Chris Pratt, ha nem is zseniális színész, igen csak szórakoztató figura. Ez sokkal inkább a forgatókönyv hiányosságának tudható be.
A film tehát egy erős közepes volt, mert habár élvezetes volt látni a parkot, a sztori már kevésbé nyűgözött le. A második film, a Jurassic World: Bukott birodalom számomra egy bukás volt. Ebből a filmből ugyanis mondhatni, hogy kompletten hiányzott a park, így semmi nem vonta el a figyelmet a bugyuta történetről. És ekkor jöttem rá, hogy nekem midig azok a filmek tetszettek a franchise-ból, amiben magát a parkot láttuk, ismerhettük meg.
Mivel a második Jurassic World rész ennyire nem tetszett, így a harmadik megtekintésekor alacsony elvárásokkal ültem be a moziba, mondhatni semmi jóra nem számítottam.
Ami tetszett
Habár a történet nemigazán a parkban játszódott, még is kaptunk valami hasonló terepet. Ami messze nem hozta a kívánt érzést, mégis jobb volt, mintha az események végig a „való világban” játszódtak volna. Örültem a régi karakterek megjelenésének is, annak pedig még jobban, hogy nem csak cameo-ztak, hanem aktív szerepet vállaltak a filmben. Ráadásul mindhárom fő karakter tiszteletét tette.
A sztorit nem fogom lelőni, de igazából mindent megkaptunk benne, amit egy rajongó egy lezárástól elvár. Ez az alkotás pedig nem csak a Jurassic World, hanem a Jurassic Park filmeknek is egyfajta epilógusa, így igen körültekintően kellett eljárnia a készítőknek. A Jurassic World: Világuralom tele van easter egg-ekkel, utalásokkal a korábbi filmekre. Jó ezeket felfedezni, kiszúrni, más rajongókkal megvitatni.
Tetszett, hogy a történet úgymond nem csak a dínókról szól, hanem egy érdekes mellékszálat is kapunk, ami napjaink mamut vállalataival kapcsolatban fogalmaz meg kritikát. Azok egyre inkább a törvény felé helyezik magukat és egyfajta megváltó szerepében tetszelegnek. Ami egyrészt lehet előremutató, de egy rossz vezető kezében egy ilyen hatalom könnyen a visszájára sülhet.
Ami nem tetszett
Említettem, hogy a sztori tele van utalásokkal a korábbi részekre. Ez jó, egy darabig, de aztán arra jön rá az ember, hogy gyakorlatilag minden második jelent egyfajta remake, easter egg vagy valami hasonló.
Természetesen nem hiányozhatnak a filmből korunk hülyeségei sem, így persze bele kellett rakni egy fekete bőrű karaktert, aki csak úgy benyögi az egyik jelenetben, hogy ő amúgy leszbikus. De tényleg teljesen random teszi ezt, nem kérdezte tőle senki. Olyan, mintha az utcán odamennék egy idegenhez és a szexuális frusztrációmmal kezdeném el zaklatni. Az alkotók így gyakorlatilag egyetlen új karakterrel elintézték a f*ka-b*zi vonalat.
Nem volt túl jó, hogy a sztori ennyire kiszámítható. Minden a rajongók kívánságainak kielégítését szolgálta, így nem voltak igazi meglepetések, vagy heves érzelmeket kiváltó mozzanatok.
Kaptunk pár új dínót (és egyéb őslényt), de azok nem igazán lettek bemutatva, nem derültek ki a spéci képességeik, semmi. Lényegében elénk lettek dobva, hogy na ilyen is van és ezzel véget is ért a szerepük a filmben.
A játékidő egy kissé hosszúra sikeredett. Azt nem állítom, hogy untam magam, mert nem. De egy-két akciójelenetet megrövidítve, emészthetőbb hosszúságú lehetett volna a végeredmény .
Összegzés
Tetszett-e a Jurassic World: Világuralom? Alapvetően igen. Ajánlom megtekintésre, méghozzá moziban, mivel látványos filmről van szó. Lehet, hogy azért szerettem a filmet, mert már semmi jóra nem számítottam és ahhoz képest pozitív volt a csalódás.
Korszakalkotó-e a film? Nem. Gyakorlatilag semmi újat nem nyújt a történet, ráadásul kicsit erőltetett is, de az biztos, hogy sokkal erősebb a második Jurassic World filmnél, így mindenképp előre lépésről beszélhetünk. És manapság ez már nagy szónak számít.
